Hét éve vagyok itt, hét éve ülök ebben a kertben és recitálok különféle mantrákat, de, uramisten, csak most vettem észre, hogy a gerlék az OM AH HUNG-ot búgják, a verebek pedig a HRÍ-t sivítják. Na jó, a gólyák továbbra is magyarul kelepelnek. És vannak még fehérgémek!, de ők csak némán suhannak.
Egy meg egy, meg egy meg egy, meg egy meg... az Egy. OM. Most beszállt egy cserebogár a szoknyám alá. AH. A szúnyogok meg a véremet szívják. HUNG. Kész, az esti elemek eluralták a kertet, inkább bemegyek. HRÍÍÍ.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.