A most nem létezik. Van a múlt és van a jövő, a kettő határvonalának időben nincs kiterjedése.
Állok az áradó folyóparton, az eső esik, a víz balról jön, jobbra megy. Az esőcsepp valahonnan, számomra a jövőből, hiszen még nem látom, elindul, de amint az orrom előtt leesik, már el is vitte a folyó a múltba.
A most az, aki itt áll és figyeli a folyóra cseppenő esőt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.