Végtelenül csillagos az ég. Hátradőlök a flair székben, ennek a fajtának jó magas a háttámlája, megtartja a fejet, így nézem az eget, vagyis inkább: látom. A sok fényes csillag közt ott van egymagában egy kicsi, ami valahogy mégis erőteljesebbnek tűnik a többinél. Nem a színe más, nem vibrál a fénye, sőt, nagyon is mozdulatlan, épp ettől olyan kis magabiztos.
Minél kisebb az, aminek ereje van, annál hatalmasabb.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.